A modern pszichológia egyik legnagyobb felfedezése a megfordíthatóság törvénye. Így működik: ha egy bizonyos módon érzel, akkor aszerint cselekszel. Ám ha úgy érzed, hogy nincs kedved valamihez, de mégis megteszed, akkor ez elő fogja idézni a cselekvéssel összhangban lévő érzelmeket. Dallas Willard ezt így fogalmazta meg: „Lehet ellentétes módon élni azzal, amit vallunk, de nem lehet ellentétes módon élni azzal, amit hiszünk. Amit hiszünk, az mindenképpen megmutatkozik cselekedeteinkben.” Mivel a félelem tanult cselekvés, ezért le is lehet szokni róla. A bátorságnak két fajtája létezik. Az első tettekre szólít. Andrew Jackson elnök mondta: „Szánj időt a mérlegelésre, de amikor eljön a tettek ideje, hagyd abba a fontolgatást, és cselekedj! Egyetlen bátor ember többséget alkot.” A bátorság másik fajtája türelmet parancsol: azt a fajta állhatatosságot, ami kitart, amikor már megtetted a tőled telhető legtöbbet, de még nem látod az eredményt. A hős és a gyáva között gyakran csak az a különbség, hogy a hős öt perccel tovább kitart! Ha elmenekülsz egy félelmetes helyzet elől, a félelem csak megsokszorozódik, míg teljesen átveszi az irányítást életed felett. De ha szembemész a problémával, nem emberi bölcsességre, hanem Isten erejére támaszkodva, akkor bátorságod feltámad, és elérsz egy pontot, ahol a félelemnek nincs többé hatalma feletted. William Cowper írta: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan… Ne félj, tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul, kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.”