Hosszas értékelés és átgondolás után arra az elhatározásra jutottam, hogy megosztom itt az oldalon ezt a tapasztalást, ami személy szerint velem történt meg, remélve, hogy van más ember is, akinek segítségére lehet, vagy elindíthat benne is egy fajta újabb gondolkodást az életében.
Bevallom így átgondolva nem is tudom, hol kezdjem, hogy megértsd. Kedves olvasom, ha te is elindultál egy fajta tanulási úton, akkor mindegy hol kezdem meg fogsz érteni, aki pedig nem ő úgy is itt hagyja ezt a blogot és tovább lép. De azt hiszem belevágok a közepébe és ahogy jönnek a gondolatok írok, úgyis vezetve van a kezem :) Minden úgy jó, ahogy van.
Rengeteget dolgoztam és dolgozok magamon, folyamatosan fejlődök a saját iramomba és volt idő mikor azt gondoltam, hogy eleget tudok és eleget tanultam és le tettem minden könyvet, minden addig elsajátított tudást, mert akkor úgy éreztem, hogy eleget tudok és jó az életem.... DE... sorba jöttek a jelek, amiket figyelmen kívül hagytam.... és fejbe kólintottak, - persze az életnek nevezett valaki :), - egyszer majd kétszer és harmadszorra már oda kellett figyelnem, mert elég erőteljes volt a koppintás! Akkor döbbentem rá, hogy a tanulás és a fejlődés, az egy életen át kell, hogy tartson. (persze itt nem csak az iskolai tanulmányokra gondolok) -
- - Életünk végéig tanulunk, és ha nem?
- - Akkor mi történik?
Hát ha kedves olvasom TE boldog vagy, elégedett és nem hiányzik semmi az életedből, akkor te eleget tanulsz és fejlődsz. De ha Te azt tapasztalod, hogy valami hiányzik, bármi legyen is az, akkor nem lehetsz boldog és gazdag. Cstól tanultam, hogy "nem akkor vagy gazdag, ha mindened meg van, hanem ha nem hiányzik semmid" és ez valóban így van! Gondolkodj el rajta!
Újra neki álltam tanulni! ( és bevallom ez egy olyan erőteljes koppintás volt, hogy rájöttem, hogy soha többé nem is hagyom abba, ha azt akarom, hogy jó életem legyen) Sok idő telt el és folyamatosan jöttek a jobbnál jobb és csodásabbnál csodásabb tanítások. Míg nem rátaláltam a Grabovoj módszerekre. Az orosz professzorok munkáját követve és folyamatos tanulását követően, rájöttem, hogy rengeteg tanulnivalónk van még! Van akinek zsigerből megy és az életét a helyes mederben tudja tartani, neki már kevesebb a tanulnivalója. De mi, legalábbis én még ott tartok, hogy tanulnom kell, mert a gyerek korban elszenvedett traumák hatására, sok megoldandó feladatom van. Bár az emberekkel való munka kacsán én azt látom, hogy sok ember ugyan ebben a cipőben jár! Ebből azt vontam le következtetésnek, hogy igen is mindenkinek van még leckéje, és aki azt mondja, hogy neki már nincs és minek tanuljon, hány év iskola van mögötte és elég volt az, hát ő a következő körben újra ebben a cipőben találja magát!
- ezt ajánlom egyik névbeli rokonomnak is, bár úgy sem érti, mert a mai nap éppen lélekbúvárnak nevezett el és vérig sértődött az irásomon és ő sértegett és ő oktatott engem. Mert meg mertem írni a saját véleményem, de ő kioktatásnak vélte, így megírtam, hogy van még mit tanulni. Persze nem személy szerint őrá értettem, de magára vette. És kikérte magának, mert ő 19 évet tanult és az én szerintem semmi?! hááát :( erre nem akartam már válaszolni inkább!
Egy történet röviden: Egyik nap húgommal néztük a régi képeket - persze ennek is van története, de majd később - és gondoltuk, hátha örülne pár rokonunk, ha megosztanánk vele is. Na hát ebből akkora felháborodás lett, hogy nekünk estek kedves "rokonnak" vélt tagok a zárt csoportban. Hogy, hogy képzeljük mi... és különben is.... egy családi titok... és ezt csak szűk családba lehet ilyet tenni, hogy nézzük a képeket... és hol a tisztelet.... és stb.... Hozzá teszem, hogy zárt családi csoportról van szó! Külön üzenetben elküldve a kép! Húúúú, nem gondoltam, hogy ez akkora baj! És megírtam kommentbe, hogy hát nem gondoltam volna, hogy ez ekkora riadalmat fog okozni, egy kép megosztás családon belül! húúúúhhhhh
Annyit írtam, hogy a múltat meg kell érteni és nem elégetni a képeket. A múlt csak akkor enged el és akkor dolgoztuk fel, ha nem okoz haragot, dühöt, felháborodást, a múltat megérteni kell és cselekedni. ( Arkagyij professzor tanítja nem hinni érteni és cselekedni!) Attól, hogy elégetjük a képet, nem történt meg a trauma feldolgozása! A kedves nagybácsim sietett megvédeni a húgát és azonnal kinevezett szemtelennek, hogy én hogy képzelem, hogy kioktatom a nagynénémet és hol a tisztelet?! No… Ekkor írtam neki, hogy hát sajnálom, elnézést van még mit tanulni, és hogy én kicsit több vagyok a lélekbúvárnál. Ekkor köszöntem és kiléptem a csoportból és az ismeretségükből is, mert nekem nincs szükségem ilyen negatív információkra, mégha családtagról van is szó. Grabovoj prof azt tanítja, minden információ hat ránk, Brian Tracy pedig azt, hogy : „minden fontos minden számít” – én pedig nem vagyok hajlandó negatív információval bombázni magam, mert nem szolgálja a fejlődésemet! Ezzel lezártam a történetet részemről.
Ez a kis incidens után és a tréning befejezése után jöttek a felismerések!!!! Húúú, ami elég durva volt megélni, de jó érzés volt megérteni mindent! Helyére kerültek a dolgok! Senkit nem kell hibáztatni és minden rendeződik!
Azért még egy kis bevezetőt el kell mondanom mielőtt megosztom veled, kedves olvasom!
A tanulási folyamatom kellős közepén, jött egy információ, hogy el akarom végezni a tréninget Csillánál! – folyamatosan követem őt évek óta, de most értem, értünk meg egymásra :) - de jól is tettem, hogy MOST végre hallgattam az intuíciómra! A húgomat megajándékoztam a bőség programmal, és látva a pozitív hatást én is el kezdtem alkalmazni és akkor döntöttem el, hogy nekem ennél sokkal több kell. Akkor jelentkeztem és csak nem akart össze jönni a trénig idő pontja, mindig valami közbe jött, már olyan mérges voltam, hogy hát miért van ez, de hát annak is meg volt az oka. Grabovoi mondja: minden úgy van jól, ahogy van. Csilla is elvégezte a Grabovoi tanfolyamokat, így tudtam, hogy ő is tudja, hogy a legjobb időben lesz a tréningünk. Nem fogod elhinni mikor volt? Hát döbbenet, az év utolsó napján! 2014.12.31. 10 óra, hogy új lappal kezdjem az új évemet! Igen! Úgy kezdtem!
A tréningen elég érdekes dolgok jöttek elő, álmomban sem mertem volna elhinni, hogy egy ilyen gyerekkori trauma, mit okoz az ember életében. Igen, és 7éves koromtól idáig cipeltem – DE – és itt a durvaság – kihatott egész eddig életemre! Párkapcsolataimra, családi kapcsolatomra, testvéreimmel való viszonyra, a lányommal való viszonyomra, a tanulásaimra, a pénzhez való viszonyomra, az egész életemre, mindenre érted?! MINDENRE… hihetetlen volt a felismerés! De ami utána jött az volt az igazi számomra :)
A tréning szépen lezárult, örültünk, hogy megtaláltunk egy kioltanivaló gyökeret
Aznap olyan álmos és fáradt lettem, hogy korán feküdtem le, - Csilla azt mondta, hú ezt megszültük, igen ezt egy igazi kemény szüléshez tudom hasonlítani, ezért voltam én olyan fáradt, - mert megszültem a fájdalmamat, ami tudat alatt minden döntésem, minden gondolatom mögött ott volt, egy lenyomat! Majd jött a másnap 17 órát aludtam egyfolytában! 17órát! A párom azt mondta, hogy látta, hogy tényleg mélyen alszom, ezért nem ébresztett fel, hagyta hogy kialudjam magam. Közben olyan erőteljes álmaim voltak, hogy az csuda. Azokat is megfejtettem, ez is a megoldással volt kapcsolatos, még az álmaiban is a helyére kerültek a dolgok, minden rendeződött. Megoldottuk, megértettem és a múlt feldolgozódott! Csodás volt! A harmadik tapasztalásomat Csillával fogom megosztani, mert személyes, de azt elmondom, hogy testi szinten is megoldottam és így már nem fog kialakulni bennem ezáltal a trauma által betegség! Mert lett volna, a tudásom alapján állíthatom, igen alakulóban volt! De mivel nem járok orvoshoz, ezért Hála Istennek, nem is találhattak nálam semmit! ( mert az orvos arra hivatott, hogy keresnie kell és mindig talál is, ezért én nagy ívben elkerülöm őket és a szűrővizsgálatokat, mindent! ) De a testi folyamatok is magáért beszéltek, hihetetlen volt átélni! No és nem beszélve a hozzátartozóimról, akik úgy szintén testi szinten jelentkező tünetekkel nem tudtak mit kezdeni…
Tudod, mit tesz a tréningjével? Esélyt ad neked, és mindenki másnak, aki hozzá fordul, hogy egy új fejlődési szintre lépj, és ha követed az utadat, akkor ott is maradj és később egy újabbra léphess! Ő egy irányt ad, fogja a kezed egy kis szakaszon, de a nagy lépés a tied, - a nagy lépés pedig az, hogy mindig azt csináld, ami már bevált és sose feledd el, csináld és fejleszd, tökéletesítsd tovább a magad számára. Mert ha újra visszaesel, újra megfogja a kezed, de ő ennyit tud tenni érted, helyetted nem tud cselekedni! Ő Isten tanítványa, aki utat mutat és vezet. De ezt bárki megteheti! Ha ő képes volt megtenni, akkor mindenki képes rá, hogy egymást tudjuk tanítani, vezetni. Kevés embernek van nyitva a szeme még, de általunk, akik már tapasztaltak, egyre több emberé fog kinyílni és egymás segítői leszünk. Eldöntheted, hogy melyik csodapirulát vedd el a kéket vagy a pirosat :)
Van megoldás és ha élsz vele, akkor neked is jobb életed lesz és nem kell a "birkák" után menni, akik a világuralmi rendszer elvárásait követi és mennek utána bológatva beee, akik még legalább 10000000szer fognak újra születni, mert a tudatlanságuk miatt inkább elmenekülnek pl, betegségekbe vagy a halálba. Aki változtatni akar, annak tanulnia, fejlődnie kell folyamatosan és egy más világnézetet kell kialakítania a saját világában, hogy boldog élete legyen!
No és ezek után, jöhet a saját felismerésem. Ez az enyém, ha nem értesz velem egyet, az sem baj, de nekem ez most így elég kézenfekvő, és megmagyarázz sok dolgot.
A tréning, a családi vita a képpel kapcsolatban ez indította el az agyamat és akartam megérteni dolgokat. Majd tegnap munka közben agyalogtam és ez jött:
A betegségek öröklése, amit az orvosok mondanak, hogy örökölhető a családban, pl, rák, cukorbetegség, emésztési betegség, tüdőbetegség, mellrák stb… ez nem öröklés, vagyis részben bár nevezhetjük így is, bárhogy, tudod mi kedves olvasom?
Az én felismerésem az, hogy ez egy családi program, ami „apáról fiúra” száll, vagyis a múltban nem feldolgozott traumák megjelennek a személy életében és így világos, hogy emberek miért oda egy adott családhoz születnek le ( 7-ed-iziglenség)! Végig néztem a családi felmenőimen és minden betegség beazonosítható, mert tudom a lelkihátterüket, így egyszerű volt rájönni, hogy mi is az adott család programja, a mienk, az apai ágon és mi az anyai ágon. Ezt a mi családunkkal vezettem végig, amíg tudtam és klappol! Minden felmenőm és családtagjai szinte ugyan abban a betegség típusban halt meg, anyai és apai ágon egyaránt! ( Ők nem oldották meg, és újra visszajönnek ugyan ezzel a feladattal egy másik családhoz, aki hátha segít megoldani. )
Az én oldásom, az anyai ágról jött, onnan hoztam magammal és ezt oldottam meg, - ( majd most szerintem jön, az apai ág folytatásnak, mert már rájöttem ott mi a gond, ez az affér kapcsán világosodott meg nekem! ) – vagyis folyamatosan oldom, mert ez egy folyamat! A húgommal átbeszéltem ezeket a dolgokat és bízom benne, hogy a mi gyerekeinknek ez a blokk már nem jelenik meg az életében! Tehát én kiöltem egy blokkot a családi programokból, ezután mehetek a következő lépcsőre, jön a következő feladat. Ezért sem szabad soha sem abba hagyni a tanulást, fejlődést, mert mindig újabb fokok jönnek, ahol újabb felismerések és megoldandó feladatokkal találjuk szembe magunkat.
No és a csattanó? ! Gondolkoztam és feltettem magamnak a kérdéseket? : Akkor nem véletlen, hogy ebbe a családba, ezekhez a szülőkhöz születtem le? Mert ezt a családi programot senki sem- és köztük én sem oldottam meg eddig és hurcoltuk magunkkal generációról, generációra? Ez lehet egy fajta karma oldás is? Akkor én feljebb léptem és a következő életemben, máshova születek, más megoldani való feladattal? Ez lehet a válasz a kérdésekre? Grabovoi az örök élet erről is szól?
Áldozatok, áldozatai vagyunk. Ezekután azt kell kideríteni, hogy visszamenőleg milyen betegségek voltak egyes ágakon a családban, azokból tudunk olvasni és visszafelé megfejthetők az okok nagy része, láthatjuk, hogy mivel van még dolgunk. Ha pedig megtaláltuk és feldolgoztuk, esélyünk van a tovább lépésre és jöhet a következő feladat. Így van esély, hogy gyerekeink már nem viszik tovább a programot. Feldolgozás alatt pedig azt értem, hogy megérteni! Mert amíg nem érted mi miért van, addig nincs feldolgozás sem! Itt pedig vissza térnék egy mondat erejéig a fénykép sztorira, hogy nem elégetni és tudomást sem venni róla, hanem megérteni, mert a lenyomat ott marad és addig míg nem értjük meg, addig nincs felodás, megoldás, feldolgozás, megbocsájtás!
A fenti történet velem történt meg, de tudom, hogy lesz folytatás. Gondoltam megosztom mással is a felismeréseimet, hátha ösztönzést kapsz általa, hogy kiderítsd, a te életed hol akadhatott el.
Kérdezz bátran, vagy oszt meg velem a saját történeted itt >>>