Azok a dolgok, amikről a létezés egy bizonyos szintjén azt mondjuk, igazak, lehet, hogy a létezés egy másik szintjén nem lesznek igazak. Azok a dolgok, amiket egy bizonyos nézőpontból igaznak látunk, lehet, hogy egy másik nézőpontból nem tűnnek igaznak. A legtöbb nézeteltérés és konfliktus oka - különösen a vallás, a filozófia és a pszichológia terén - nem is annyira az, hogy az emberek mást látnak az adott témára vonatkozóan, mint inkább az, hogy más szintről vagy nézőpontból tekintenek a dologra.
Bizonyos gyakorlatok és eljárások, amelyek a létezés egy szintjén életeket alakítanak át, lehet, hogy a létezés egy másik szintjén hatástalanok vagy nem is működnek.
Ahhoz, hogy egy megfigyelés igazságtartalmát mérlegelni tudjuk, elengedhetetlen, hogy ismerjük a megfigyelő nézőpontját, kiindulópontját. A részegek időnként bizony valóban rózsaszín nyulakat látnak!
Amit létezőként definiálunk, könnyen tudjuk konkrét kategóriákba vagy szintekbe sorolni. A létezőket kategorizálhatjuk és meghatározhatjuk az alapján, hogy ha rájuk tekintünk, milyen hatást vagy bizonyosságot váltanak ki belőlünk, esetleg az alapján, mekkora egyetértést vagy vágyat tanúsítanak irántuk más nézőpontok, netán az alapján a rendszer vagy módszer alapján, amin keresztül érzékelünk. Beszélhetünk személyes valóságokról, érzékszervi valóságokról, fogalmi valóságokról, hasonlóságokról és különbözőségekről, de végső soron, a létezés bámely szintjét tekintjük is, hiteink eredményéről fogunk beszélni.
A hitek azok a színes lencsék, amelyek a "minden-létezőből" kiszűrik, hogy mit kívánunk megtapasztalni.
Hiteink nagyon nagy erővel bírnak. Azt, hogy valaki sikerre jut vagy kudarcot vall, jobban befolyásolják a hitei, mint az, hogy milyen módszert követ, vagy milyen lehetőségei vannak. Az illető hitei fogják meghatározni, hogyan éli meg az életet. Hitei lehetnek segítőek vagy akadályozóak. Azok a hitek, amelyeket képesek vagyunk saját magunk megvizsgálni és tudatosan megváltoztatni, hasznos eszközei lehetnek gyógyulásunknak, valamilyen teljesítményünknek, önmagunk motiválásának vagy új dolgok felfedezésének.
Láthatatlan vagy belénk nevelt hiteink - amelyek megkérdőjelezhetetlen igazságként uralják tudatunkat – viszont mindenfajta egyéni szenvedés okozói lehetnek. Ezek a hitek sokszor súlyosan korlátozzák vagy akár teljesen meggátolhatják az egyén boldogulását.
Vajon megtanulható-e hiteink kezelése? És hiteink tudatos megválasztása hatással bír-e egyéni valóságunkra? A válasz mindkét kérdésre egyértelmű igen!
A következő kérdés: vajon mennyire könnyű vagy nehéz megváltoztatni a hiteket?
Itt már szerepet játszik, hogy az illető mennyire képes önmagát torzításmentesen látni, mennyire tiszta az elméje, mekkora a változás iránt érzett hajlandósága vagy motivációja, és az alkalmazott módszer is.
Nem mindenki képes önmagát saját vizsgálata tárgyává tenni. Nem mindenki tiszta elméjű. Néhány hit-rendszer pedig úgy van megtervezve, hogy önmagába zárulva megvédje magát a vizsgálat elől, netán megbüntesse azt, aki e hiteket megkérdőjelezi vagy megváltoztatja. Végül, néhány módszer csupán arra alkalmaz bizonyos eljárásokat vagy rituálékat, hogy a régi hiteket újakra cserélje, anélkül, hogy az egyén saját tudatosságát megemelné, szabad választását tiszteletben tartaná. Ezeket a nehézségeket egy hatékony hit-kezelő technológiának figyelembe kell vennie.
Tűnődj el a következő kérdésen: „Hiteimet a tapasztalataim alakítják, vagy azt tapasztalom, amit hiszek?”
Ez a minitanfolyam rámutat a hitek erejére és életünkben betöltött szerepére. Segít felismerni saját magunk vagy mások hiteit, és bevezet egy jól kipróbált módszerbe, amely hatékony eszközöket kínál ahhoz, hogy azonosítsuk, értékeljük, és ha azt választjuk, megváltoztassuk azokat a hiteket, amelyek életünket formálják.
Elsődleges: Olyan kijelentés vagy teremtés, amelyet elegendő szándák-erővel és tett-erővel tölt fel valaki ahhoz, hogy az megvalósuljon.
Másodlagos: Egy nem szándékos teremtmény, amelyet kivált az, amire a szándék irányul.
A tudat felszabadítás könyvbe röviden körvonalazva van a hitek négy különböző típusa:
- az 1.típusba főleg a dogmák, a belénk nevelt, lehatároló hitek, emlékek tartoznak.
- a 2.típust képviselik a "józan ész" hitek
- a 3. típusba tartoznak a tudományos, tényekkel alátámasztott hitek,
- a 4.típusba pedig a szándékosan létrehozott hitek, amiket mi elsődlegeseknek nevezünk.
Ma azokról a szándékokról fogok beszélni, amelyek a négy, különböző típusba tartozó hitek mögött állnak. Először nézzük meg mit jelent, hogy hinni? Ha a szó eredetéhez vezetjük vissza, azt találjuk: hinni azt jelenti, mint kényelmet vagy elégedettséget érezni.
Az a hit, ami az első típusú hitrendszerben kényelmes és megelégedést adó, nem mindig hasonlít ahhoz, ami egy harmadik típusú hitrendszer számára kényelmes vagy megelégedést adó. Van erre egy angol mondás, kb: Ízlések és pofonok.
Tehát amikor azt mondom: hiszek neked, mit is mondok? Azt, hogy kényelmes számomra, amit mondtál, vagy megelégedést ad számomra, amit mondtál. Az igazság és a hatékonyság nem szükségszerűen játszanak szerepet abban, miért hiszek el valamit. Néhány igazság nagyon kényelmetlen, és nehezen hihető. Néhány hazugságot pedig könnyen elhiszek, mert kényelmesen érzem magam tőlük.
Ha azt mondod, a hibáimért nem vagyok felelős, ezt könnyű elhinnem.
Ha azt mondod, hogy a hibáimért én vagyok a felelős, hmmm, ez kényelmetlen, és inkább nem hiszek neked.
Szóval szerintem érdekes felismerés, hogy a hitnek több köze van a kényelemhez, mint az igazsághoz. És bármely, az igazság megismerésére irányuló erőfeszítés, valószínűleg ki fog billenteni a komfortzónánkból.
Ha azt mondom neked: "Hé, három elefánt van a parkolóban", és te találtad ki az egészet - hogy fogom ezt fogadni?
Az elmém egy része így reagál: "Hé, hát ez szokatlan... három elafánt a parkolóban!"
Az elmém egy másik része viszont azt mondja: "Nos, ez megtörténhet"
Volt olyan tapasztalatom, hogy láttam elefántot, mert éppen egy cirkusz volt a parkoló mellett és benne elefántok ...
Amikor azt mondod, hogy 3 elefánt van a parkolóban, ellenőrzöm a tapasztalataimat és úgy döntök, "igen, ez lehetséges - igen, ez akár igaz is lehet."
És akkor három elfánt van a pakolóban.
Látjátok, az 1.típusú hiteknél az "igen, ez igaz lehet" felér a hit igazolásával. Tehát elhiszem a történetedet, mert az akár igaz is lehet.
Sőt, még tovább is adom az információt valaki másnak: "Hé Miken .... tudtad, hogy a parkolóban negyven elefánt van?" (néha szoktam ugratni Miken-t)
Ezért a sztorimat a parkolóban lévő 40 elefántról nem kis kételkedéssel fogja hallgatni. Nem kellemes érzés, ha az emberrel a bolondját járatják.
"Persze"
"És három elefántot elhinnél?"
"Talán"
Ellenőrzi a tapasztalatait, hogy vajon ez igaz lehet -e. Miközben pedig ő azon tűnődik, ez igaz lehet-e, én egy kicsit tovább ugratom:
"És az egyikük rálépett az autódra." ...
1.típusú hit
Egy 1. típusú hitrendszer mögött az a szándék húzódik, hogy igaza legyen az illetőnek.
Egy 1.típusú hit, amely nagyon kényelmes, például, hogy nekem igazam van, ők tévednek." Ez a szándék vezet a háborúkhoz és a kűzdelmekhez. Ez a hit fordít szembe családot családdal, szomszédot szomszéddal. "Nekem igazam van, ők tévednek."
Első típusú hiteket többnyire úgy hiszünk el, hogy emlék-raktárunkkal összevetjük az adott állítást, és meghatározzuk annak hihetőségét. Mindaddig, amíg arra az eredményre jutunk, "igen, ez igaz lehet", és az információ forrása a mi igazunkat támasztja alá rábeszélhetők vagyunk. Az 1.típusú hiteknél a rábeszélés azokra az érzelmekre alapul, amiket az "igazam van, tévednek" kivált.
Az 1.típusú hitek átvételének folyamata tehát: valaki mond valamit, hihetőnek hangzik, és kivált egy kis érzelmi töltődést: amit gyanítottál, hogy igaz, lám, tényleg igaz, vagy amit gyanítottál, hogy téves, lám , tényleg téves. Ez a receptje annak, is, hogy valakit egy nagyobb csoport megválasszon: mondjál valamit, tedd hihetővé, és válts ki néhány "igazam van" érzést. A legtöbb politikai platform első típusú hitekkel operál.
Ok, lépjünk tovább a 2.típusú hitek szintjére, és nézzük meg, itt mit jelent hinni.
2.típusú hit:
Az 1.típusú folyamatnál ahhoz, hogy egy állítás hihetőségét eldöntsd, azt összeveted az emlékeiddel. A 2.típusú hiteket nem kell összevetned az emlékeiddel, mert már eleve "tudod" őket. Tudod őket, annélkül, hogy ezt ellenőriznéd. A tudás nagyobb bizonyossággal bír, mint az emlékezés.
Hányszor kell megtapasztalnod egy ok-okozati láncot ahhoz, hogy tudj valamit?
Hányszor kell egy cselekvést megismerned, amely ugyanarra az eredményre vezet, amíg már ellenőrzés nélkül is tudod, hogy az adott cselekvés eredménye ez és ez lesz? Egyszerűen csak tudod. Akkor ez egy 2.típusú hit. A 2.típusú hitek általános "józan ész" hitek, és semmiféle erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy higgyünk bennük. Csak úgy tudjuk őket.
Ha valaki azt mondja neked, hogy leejtett egy tárgyat és az a földre esett, a reakciód az lesz: "nagy ügy, mit vártál?" Nem kell ellenőrizned, hogy ez hihető-e, vagy hogy a másik esgít-e abban, hogy úgy érezd, igazad van, mert tudod, hogy az elejtett tárgyak a földre esnek.
Ha viszont valaki azt mondaná, elejtett egy tárgyat, és az fölrepült a plafonra, nem fogod úgy érezni, hogy az illető az "igazam van" érzésedet fenyegeti, inkább arra gondolsz: a fickó valószínüleg egy kicsit lökött.
A szándék a 2.típusú hitek mögött a konformitás és racionális viselkedés. Ebben az esetben a racionalitás pedig olyan láthatatlan hiteken alapul, amelyekkel nagyjából mindenki egyetért. Ha valakit egy 2.típusú hitről szeretnél megygőzni, akkor hass a konformitás-igényére.
Ok, lépjünk tovább a 3.típusú hitekre.
3.típusú hit:
Ha érdekelnek a bonyolult rendszerek, vizsgálj meg 3.típusú hitrendszert. A 3.típusú hitek mögött a szándék: "bizonyíts".
Amikor valakit meg akarsz győzni, tényeket fogsz elétárni, amik alátámasztják az elméletedet, és vitatkozni fogsz azokról a tényekrő, amelyek ellentmondanak az elméletednek. Itt is kísért még az 1.típusból ismert késztetés, hogy igazunk legyen. A 3.típusú a reáltudományok birodalma, és a tényeké, a hipotéziseké, az állításoké, a feltételezéseké, az elméleteké, és különösen, a mérőeszközőké!!!
Tudtátok, hogy vannak mérőműszerek, amelyek azt mérik, hogy más mérőműszerek milyen pontosan mérnek? Ez tény.
A 3.típusú hitfolyamatok mantrája: "Milyen bizonyítékod van arra, hogy ezt hidd?" A hit egy 3.típusú hitrendszerben jórészt a bizonyítékok feletti vitatkozást jelenti. Egy 3.típusú vitát csak a mérőműszerek tudnak eldönteni. Esetleg még azok sem. A 3.típusú hit folyamata annak a valós érzékelésnek tényszerű vizsgálatát jelenti, amely olyan láthatatlan hiteken alapul, melyeket igaznak feltételezünk.
Például: a Harvard Egyetem két pszichológusa felfedezte, hogy ha egy patkányketrec jobb oldalát 110 volt feszültsé alá helyezik, a patkány azonnal a bal oldalra szalad. A kísérletből azt a következtetést tudták levonni, hogy a patkányok elég intelligensek ahhoz, hogy elkerüljék az áramütést. A kísérlet után, az egyik pszichológus véletlenül megbotlott és hozzáért a feszültség alatt lévő elekrtódához. Kiáltására reagálva, a másik pszichológus, ahelyett, hogy távolabb lépett volna és kikapcsolta volna az áramot, megfogta az első pszichológust, így mindketten áramütést szenvedtek, és végül orvosi ellátásra volt szükségük. Bizonyítván, hogy egy patkány okosabb lehet két harvardi pszichológusnál?!
A 3.típusú hitek tudományos bizonyítékon alapulnak, amelyek mérőműszereken alapulnak, amelyek olyasmit mérnek, amiket igaznak feltételeztek.
A tudomány tehát nem igazán tágítja ki az emberi tapasztalatok határait, mint inkább visszafelé mozog az emberi tapasztalatok határait. Ennek ellenére, gyengeségeikkel együtt, nagy rajongója vagyok a 3.típusú hiteknek, hiszen ezek hozták létre az erős barkácsgépeket vagy a csúcstechnológiai berendezéseket. nevetés...
A 3.típusú hitek elfogadásának folyamata az 1.típusú továbbfejlődését jelenti, a 2.típus pedig valahová a kettő közé esik. Tehát a hitek evolúciója így néz ki. Ez egy lineáris evolúció, mint ahogy a gyerekből serdülő lesz, majd pedig felnőtté válik. És akkor gondolhatnád azt is, hogy ez ennyi: a babonák tudományos módszerekké fejlődnek. Hova is juthatnánk tovább?
Megfigyeltétek-e már, hogy gyakran, amikor egy folyamat közel van ahhoz, hogy elérje a tökéletességet, történik egy oldalirányú lépés,amely teljesen új távlatokat nyit meg?
Nem csak egyenes vonal mentén fejlődünk, néha oldalírányú mutációk is keletkeznek. Amikor az elektroncső már majdnem tökéletessé fejlődött, létrejött a tranzisztor. Amikor a propeller meghajtású repülők már közel álltak a tökéletességhez, megszületett a sugárhajtású repülőgép. Amikor a hüllők pikkelyei olyannyira megvastagodtak, hogy elérték a maximális szigetelést, történt egy oldallépés a tollak irányába. Majd a tollak oldalirányú fejlődése révén, amelyek eredetileg a hideg elleni védelem céljából alaklultak ki, lehetőség nyílt a repülésre. Az Avatar egy ilyen oldal lépés a 4.típusú hitrendszerek irányába.
4.típusú hit
A 4.típusú hitek szándéka, hogy tudatosan létrehozzunk valamit. Ez az oldalirányú lépés különbözteti meg az Avatart sok más módszertől. A pozitív gondolkodásra inspirálók közül már sokan rájöttek, hogy bármilyen tapasztalatot létre tudunk hozni pusztán azáltal, hogy hiszünk benne. Valójában sokan azt vallják, hogy az emberek mindig is pontosan ezt tették. Egy 4.típusú hit lényege, hogy a hit folyamata megelőzi a megtapasztalás folyamatát.
Az 1.2.3. típusú hitrendszerek a múltbeli tapasztalatokat vizsgálják meg ahhoz, hogy meghatározzák, mit higgyjenek a jelenben.
Mi pedig egy olyan paradigmáról beszélünk, amelyben a jelenbeli hit határozza meg a jövőbeli tapasztalatot. Így teljesen újrakeveredik a kártyapakli. Azt a megközelítést tehát, hogy azért hiszek valamiben, mert attól kényelmesen érzem magam, kidobhatom az ablakon, hiszen nem érezhetem magam kénylemesen valamivel kapcsolatban, amit még nem teremtettem meg. A 4.típusú hitrendszerekben a hit definíciója közelebb esik ahhoz, hogy "előrefelé teremteni", mint ahhoz, hogy "kénylemesnek érezni". Tehát a hitek elfogadásának egész folyamata megváltozik.
Az tanfolyam 2.része annak a bemutatása, hogy a hit tapasztalatot tud teremteni. Ezt akár forradalmi dolognak is mondhatjuk.
Annak a folyamatnak a fejlődése, hogy hogyan hiszünk el valamit, egy oldalirányú lépést vett a már létező dolgok passzív megfigyelésétől és a következtetések levonásától egy meghívás felé, hogy teremtsd meg, amit a jövőben szeretnél megtapasztalni. És amikor megtanulod, hogy ezt hogyan csináld, nem csak beszélsz róla, ez a készség felbecsülhetetlenül értékes. Megtanulod, hogyan higgyj el valamit elegendő bizonyossággal ahhoz, hogy az tapasztalati valóságot hozzon létre. Ejha! Wow!
- Ok , egy Avatar besétál egy bárba és azt mondja: - A dolgok egyszerűen mindig jól alakulnak az életemben.
- A 3.típusú tudos, elővéve pontos mérőműszerét-amely mintát tud venni és dolgok súlyát is megméri- azt kérdezi: -Van-e bármi bizonyítékod arra, hogy azt hidd a dolgok mindig jól alakulnak az életedben?
- Az avatar azt mondja: Nincs, a dolgok egyszerűen mindig jól alakulnak az életemben.
- Erre a 2.típusú racionalista, aki a másodlagosok egész listáját hurcolja megkérdezi: -Van e bármi okod rá, hogy azt hidd,
a dolgok mindig jól alakulnak az életedben?
- Az Avatar azt mondja: Nincs, a dolgok egyszerűen mindig jól alakulnak az életemben.
- Ekkor a 2. és 3. típusú hívő felhúzza magát! Elkezdenek kötekedni. -Ez őrültség-mondják. Ez teljesen illuzórikus, nincs bebizonyítva, alátámasztva, megerősítve, vagy igazolva. Nincs rá sem bizonyítékod, sem okod, hogy ezt hidd.
- Erre az Avatar azt mondja: Nincs, még nincs.
Az Avatar felismerte, ha hiteit a múltra alapozná, ez olyan lenne, mintha úgy vezetné az autóját, hogy arrafelé nézne,
amerről jött.
A 4.típusú hitek kialakulásának folyamata során az emberek forrásként ébrednek fel, akik nagyon széles paraméterek között képesek elsődlegeseket teremteni, vagyis elme-struktúráik átalakításával jövőbeli valóságokat, jövőbeli tapasztalatokat létrehozni.
Ehhez a fogalomhoz lehet, hogy eleinte hozzá kell szokni: forrás-lény, aki képes átstrukturálni saját elméjét.
Az elméd irányít téged, vagy te irányítod az elméd?
Ha számodra ez a dolog teljesen új, az első kérdés, amit érdemes megválaszolnod: "Kié az elmém?"
A következő kérdés pedig: "Ki dönti el, hogy mit higgyjek?"
Az anyagi világ múltbéli eseményei irányítják az elmémet, vagy én irányítom az elmémet?
Az anyukám - néha elég türelmetlen tudott lenni. Előfordult, hogy a te anyukád türelmetlen volt veled?
Az anyukám azt mondta, miközben a nyitott ajtóban ácsorogtam, és a szél befújta a havat a konyhába:
"Vagy ki, vagy be!"
Ez persze dilemmát okozott számomra. Kimenjek? vagy bent maradjak? Végül, ahogy ott szobroztam a nyitott ajtónál,
anyám végő válaszút elé állított: "Dönts, vagy én döntök helyetted!" Dönts, vagy én döntök helyetted.... (nem ezt látjátok a jelenlegi világban? ez müködik, más dönt helyetted, a szüleid, a tanáraid, a kormány, a politikusok és mikor jössz te?....)
Ez nagyjából ugyanaz, mint amit a mi univerzális anyukánk mond mindennyiunknak. Dönts, vagy én döntök helyetted
Tehát, ki használja az elmédet?
Szándékod szerint élsz és hozol döntéseket?
MEnnyi elkerülhető jövőbeli szenvedést tudsz megspórolni azzal, ha átstrukturálod az elmédet ma?
Amikor az emberek igazán megértik, mi a következménye annak, amit itt csináltok, mindent félretesznek majd, hogy elvégezzék a tanfolyamot. Emberek milliói élnek kényelmes hiteik csapdájában, és ezek a kényelmes hitek továbbra is gátként szabotálják az életüket, a munkájukat, az egészségüket, a kapcsolataikat; miközben mindezért azokat az eseményeket okolják, melyeket úgy hiszik, nem tudnak megváltoztatni. Ezt nevezik áldozat tudatnak!
Tehát az a felfedezés, hogy a legtöbb nehézség saját kényelmes hiteink eredménye, és hogy ezeket igenis meg tudjuk változtatni, óriási lépés! Igaz, erőfeszítés és bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk ezzel a felfedezéssel.
De senki nem válhat kosárlabdabajnokká úgy, hogy csak olvas a korárlabdázásról, és nem leszel Avatar úgy, ha csak olvsaol az Avatarról. Ehhez el kell végezni a tréninget.
- HarryPalmer -