"Minden embernek megvan a maga hivatása... Van egy irány, amelyet követve, a teljes tér megnyílik előtte." - RALPH WALDO EMERSON
Mindenki egyedülálló céllal született, amit csak ő tölthet be a földön. Ez azt jelenti, hogy van valami, ami a tiétek, és csakis a tiétek, amit nektek kell elvégeznetek és ha nem teszitek meg, akár valamelyik szerettetekért, akár az emberiség érdekében, senki sem fogja megtenni helyettetek.
Legtöbbünknek a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, hogy mi a küldetésünk, vagy hogy egyáltalán mit kellene tennünk.
Hogy megtaláljuk küldetésünket, kezdjük egy-két kérdésfeltevéssel: Miben vagyok szenvedélyes? Mi az, amit imádok csinálni, amiért élek? Magyarán szólva: mi tesz boldoggá?
Egy mondás azt tanácsolja: „Mindenkinek alaposan meg kellene figyelnie, merre húzza a szíve, s aztán minden erejével azt az utat választani."
Tudni fogjátok, mi a szenvedélyeteket, mert ez az, amitől a szívetek dalra fakad. Ez az, ami reggel kiugraszt az ágyból. Amikor erről beszéltek, fellelkesedtek, felvillanyozódtok, élettel teltek meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a lélekszenvedély űzése mindig könnyű lesz. Lehet az eksztázis, de lehet gyötrelem is. Mert meglehet, hogy először is azokat a ricsajozó hangokat kell elcsitítanotok magatokban, amelyek megpróbálják elnyomni a lélek hangját.
T. S. Eliot egyszer a következő tanácsot adta a tanítványainak: „Bármit gondoltok, győződjetek meg arról, hogy valóban azt gondoljátok... Elég baj már az is, ha ugyanazt akarjátok, és ugyanúgy gondolkodtok, mint a szüléitek, de még rosszabb, ha ugyanúgy gondolkodtok, és ugyanazt akarjátok, mint a kortársaitok."
Bertrand Russel egyszer megjegyezte: „Az embernek csak annyira kellene tiszteletben tartania a közvéleményt, amennyi elegendő ahhoz, hogy ne éhezzen, és ne kerüljön börtönbe."
A másik ok, ami miatt nehéz lehet kitartani szenvedélyetek mellett, hogy keményen meg kell dolgozni érte.
Küldetésünk az az olvasztótégely, amelyben igazi önazonosságunk kovácsolódik. Ez az a laboratórium, ahol mi, a lélek alkimistái megtanuljuk átalakítani alacsonyabb természetünk fémjét magasabb énünk aranyává. Ez a lélekmunka szent munka, amelyet nem csak magunkért, hanem másokért is végzünk. Eredménye olyan ajándék lesz, amelyet az emberiség oltára elé fektethetünk. Ha nem fogadjuk el a " kihívást, ha úgy döntünk, hogy a könnyebbik utat választjuk, mert az egyszerűbb vagy azon többet nyerünk, akkor eláruljuk a saját lelkünket.
Mert a lélekről is „kell gondoskodni a bankszámla és az önéletrajz mellett" - ahogyan - Jim Lehrer mondta egyszer.
Éljétek életetek, minden napját! - JONATHAN SWIFT"
Megjegyzendő elv még az is, hogy az ember küldetése nem feltétlenül jelent egyet foglalkozásával. Nagyszerű, ha életetek szenvedélyét bele tudjátok foglalni egy hivatásba, de küldetéseteknek nem kell foglalkozásotoknak lennie. Lehet valami munka utáni tevékenység is, mint például a zeneszerzés, vagy hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalatosság, esetleg állatgondozás. Sőt a küldetésetek lehet, hogy egyáltalán nem az, amit csináltok, hanem az, amik vagytok. Küldetésetek talán az lesz, hogy valami lelki minőséget (szeretetet, együttérzést, türelmet, őszinteséget) visztek a másokhoz fűződő viszonyotokba, a kapcsolataitokba vagy bármibe, amit csináltok, s ily módon életetek példaként szolgál mások számára.
El Morya felemelkedett mester, akit a teozófia tanítványai M. Mesterként ismernek, azt mondja, küldetésünkhöz az is hozzátartozik, hogy tökéletesítsük azokat az adottságokat, amelyeket Isten a lelkünkbe ültetett. Isten bizonyos tehetséggel látott el benneteket, hogy énetek legmagasabb és legigazabb részét másokkal is megoszthassátok. „Az élet célja az, hogy megtaláljátok Istent magatokban, adottságaitokban, hivatásotokban és szent munkátokban. Az, hogy mindent, amit tesztek, átitatódjék az ő szellemével.”- mondja El Morya.
Ha nem a saját lelkünk szenvedélyét követjük, annak következményei lelkileg, érzelmileg, sőt fizikai szempontból is romboló hatásúak lehetnek. Nem csak zsörtölődővé válunk, hanem érzelmileg is, testileg is beteggé tehet. „Az elveszett lélek nagyon fogékony a betegségekre." - írja Caroline Myss -
-"Egy sérült lélek soha nem gyógyul meg egy tönkrement testben. A tönkrement test, sosem gyógyul meg ha a lélek megsérült. A tökéletesség eléréséhez türelem kell."
A kis belső hang mindig szól hozzánk, de mi nem mindig hallgatunk rá. A gyakorlati spiritualitás magában foglalja, hogy míg egyik fülünkkel a földi kötelességeinkre hallgatunk, a másikkal a belső bölcsesség kis hangjára fülelünk, ami megállás nélkül, olykor kétség beesetten igyekszik magára vonni a figyelmünket Ez a belső hang Magasabb Énünk útmutatásaként vagy lelkünk jelzéseként érkezhet el hozzánk. Lehet egy angyali noszogatás vagy egy mestertől érkező üzenet.