"Az jöjjön csak ide, aki testvért keres, nem pedig koncot, akit ennek a földnek szeretete vonz, s nem a megmaradt zsírja. Sokat szenvedett föld ez az ország, áhítattal tegye lábát reá, aki messziről jön. S a házigazda rajta mi vagyunk. És ez a házigazda, bár üres zsebekkel áll, de sokat küzdött, sokat tanult és erényekben gazdag. Léha viselettel meg ne botránkoztassa haszonleső vendég. S szólok hozzátok, testvéreim, Erdély bajvívó magyarjai.
Ne szédítsen el benneteket a fény, nézzetek néha magatokba is, s a határokon túlra, ahol sötétség van. Sötétben jobban ítél az elme, s célt ritkábban téveszt az akarat. Olyan az öröm, ha hosszasan tart, mint vakító fényszóró, mely mögött pusztulás rohan az élet országútján. Dolgozzatok! Kevés szóval, sok cselekedettel.
Tegyétek félre magatokban az átélt rosszat emlékeztetőnek, jól fog az, könnyű örömök napjaiban, hogy súlyosabb legyen tőle a lélek. Régi hibákba vissza ne essetek. Szorítsátok egymás kezét még jobban, mint eddig, s ne fussatok külön-külön kis célok után, mert nincsen út más, csak egyetlenegy, s ezen mindenki egyért, egy mindenkiért.
Eszetekben tartsátok a parancsolatot, ahogy azt súlyos idők vallani tanították:
„Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!”
Ha ezt megtartod, Szenvedések Népe: áldjon meg Téged az Úr és őrizzen meg Téged. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tefeléd és adjon tenéked békességet, minden időkben, úgy legyen.
Mert mondom Néked: a történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár s keményen markol."
Wass Albert-Jönnek